Pedagógusnapi meglepetés

Kedves Blogolvasó!

Szeretnék hírt adni egy nagyon szép eseményről. Igazán megtisztelő felkérésnek tettem eleget nemrégiben. A pedagógus nap közeledtével kislányom megkért, hogy írjak verset a tanító néninek, és bácsinak amit ők az osztállyal elő is adhatnának. Egy ilyen kérésre nem lehet nemet mondani, elképzeltem a gyerekeket, eszembe jutott a szülői értekezlet, hogy a tanító néni milyen szeretettel beszélt  az osztályról. Mindezeket átérezve megírtam egy könnyed, érzelmekkel gazdag 25 vers szakos gyermek verset.
A kislányom kiosztotta a vers szakokat, aszerint kihez melyik vers szak illik. Másfél hetünk volt a felkészülésre, egyszer sem noszogattam őket, mégis a 24 gyerekből 24 bizony megtanulta a verset. Ez az őszinte szeretet, mert mindannyian örömet akartak ajándékozni pedagógus napra a tanítóinak. A nagy napon szépen sorban felálltak, hogy elmondják a verset. Lívia néni és Péter bácsi nagyon meghatódtak, és talán az ilyen percekért érdemes nekik azért a csekély tanári fizetésért azt a rengeteg munkát adni!
Boldog pedagógus napot mégegyszer nekik!

Lívia néninek, és Péter bácsinak

Pedagógus napra!

Gyermeki daltól

hangos már a terem,

Lívia néni,

emlékezz ma velem.

Tavaszi reggelen

még óvodába jártunk,

eljött a nyár, és vele

eljött amit vártunk.

Ballagó műsorral

búcsúzott az óvoda,

tudtuk, hogy többé már

nem járunk majd oda.

Gondtalan telt

a hosszúnak tűnő nyár,

mert tudtuk, hogy ránk

már az iskola vár.

Az évnyitón sok

új arcot láttunk,

csendben vigyázzban,

szótlanul álltunk.

Izzadt a tenyerünk,

piros volt az arcunk,

kedves mosolyodtól,

kevésbé izgultunk.

Gyönyörű füzetek,

mesélő könyvek,

volt sok-sok nevetés,

néha fájó könnyek.

Három éven át

fogtad a kezünk,

Gabi nénivel, ki

két évet volt velünk.

Elbúcsúztunk tőle,

szomorúak voltunk,

de jött Péter bácsi,

s felvidult az arcunk.

Lassan vége lesz,

ennek az évnek,

szóljon köszöntőül

ma értetek az ének.

Mi okosabbak

és nagyobbak leszünk,

s hogy emlékezzetek ránk

mindent megteszünk.

Csintalankodunk,

s olykor helyre kell tenni,

a gyerekeket, kik tudnak

őszintén szeretni.

Szívünkbe zárjuk,

kedves  neveteket,

a nevelést, és óvást.

köszönjük ma nektek.

Az osztályunkból lassan

egy kis család jött létre,

tantermünk otthonná

válik néhány évre.

Szüleink itt Péter bá’

és Lívia néni lett,

hangjukból a szigor,

csak tiszta szeretet.

Közeleg a nyár,

a várva várt szünet,

becsukódik lassan,

minden könyv és füzet.

Táborokba megyünk,

nyaralunk, pihenünk,

annyi élmény és jó

történik majd velünk.

Szaladunk a réten,

előttünk a környezet,

mit is tanultunk róla?

Feledni nem lehet.

Olvasunk majd kedvünkre,

nem kötelez senki,

az iskolában tanultuk

a könyveket szeretni.

Arcunk kipirul,

a meleg nyári naptól,

csak álmodozunk újra

az iskola padról.

Augusztustól érdemes

egy kicsit már tanulni,

hogy ne kelljen a felmérőnél

annyira izgulni.

Ősszel újra vártok

szeretettel minket,

megkezdjük együtt

az utolsó évünket.

Emlékeket gyűjtünk,

örök barátságot,

ábrándokból teremtünk

egy sokkal szebb világot.

Otthonunk a terem,

gyorsan kirepülünk,

kisiskolásokból majd,

mi már felsősök leszünk.

Búcsúzni fogunk,

ma még együtt nevetünk,

amit tőletek tanultunk,

megőrzi majd az emlékezetünk.

II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola 3.b osztály