2015. április 28., kedd

Nevem napjára


Hogyan lettem az aki ma vagyok?
Hosszú út vezetett, s még tovább haladok,
Nehéz a tarisznya, nehéz cipelni,
A sorsunkat magunknak kell helyre tenni.


Rengeteg változás, hosszú folyamat,
De egyetlen mederben tereltem utamat,

Itt formálódom, sorsomat megírva,
Hogy én legyek Én Kádár Valéria.

2015. április 16., csütörtök

Tavaszodik

Utolért engem is a tavasz. :) A gyönyörű, napsugaras, meleg-fuvallatos, mélységeket rengető, szívet megindító legkedvesebb évszakom. Itt bent érzem, és hogy mit hozott ki belőlem íme:




Napfényt akarok látni
szomorú szemedben,
angyali érintést megélni
gyengéd karjaidban,
álmatlan ringani
lelkednek pamlagán,
sóhajt röptetni kéjesen
forró nyári éjszakán.


2015. április 13., hétfő

Költészet napja 2015

Ebben az éveben is meghívást kaptam a Tárnoki Lokálpatrióták  egyesülete és a Tárnoki Művelődési Ház és Könyvtár által megrendezett Költészet napi rendezvényre. Az esemény különlegessége számomra, hogy fiam Dominik is is kapott egy visszautasíthatatlan felkérést Boros Zoltán színművésztől közös alkotói munkára. A megtisztelő feladat az volt, hogy a művész úr előadásában hallható két gyönyörű novella közben Dominak improvizálni kellett. Az előadás megható pillanatokat tartogatott a hallgatóság számára.



A Tárnoki II.Rákóczi Ferenc Sportiskolai Általános iskola diákjai színesítették a programot, klasszikus és kortárs verseket szavaltak. A tárnoki poétákat Magyar András és én képviseltük. András megható versei és érzelmekkel teli előadása könnyeket csalt szemünkbe. Két versemet olvastam fel a tavaly elkészült Fordulj a fény felé című antológiából, amelyről felvétel is készült. Az utóbbi olvasható itt:

Költészet

Szavakba önteném, hogy láss
lelkem legmélyére,
véremmel 
rajzolom a betűket papírra,
érezd a fájdalmat, szám keserű ízét,
a forróságot testem izzó lángját.
Kezedbe adom a lényem, féktelen
táncot járó elmém szüleményét,
melyet a jövőnek emlékül hagyok,
hogy lásd a múltban is voltak,
tiszta gondolatok.

Az estébe nyúló rendezvény rengeteg élményt adott, zárásul Dominik zongorázott nekünk, és végezetül Dobos Erikával elénekeltük az Ősi ír áldás című művet.

Újra itt vagyok!

Tavaly októberben elhatároztam, hogy anyai teendőimre koncentrálok. Elsősorban a fiam Dominik továbbtanulása szerettem volna a figyelmemet összpontosítani. Zenei életének egy fontos állomása ez talán. A felvételi sikerült, ez múlt hónapban ki is derült, így ott folytathatok mindent ahol abba hagytam. Tehát itt vagyok! Nem írtam azóta, de olvastam, és remélem tanultam is! 
Azonban a múlt héten elkezdtek belőlem feltörni a szavak:


Nem tudtam milyen a tavasz,
míg meg nem érintette arcomat,
nem ismertem nyelvét a szélnek,
csak suttogott..., s nem értettem őt.
Zúgott, de még mindig nem tudtam
mit akar mondani..., 
s múlni hagytam a végtelen időt!