Szikrázó napsütésben arcod kipirulva,
Indulsz az előtted álló nagy kalandra,
Eltűnik az út, szíved izgalommal telve,Szétnézel a tömegben, ismerősre lelve.
Tárnokról indultunk, gyönyörködve,
végig mosolyogva, a tájat figyelve.
Otthonunk, zöld lombok, csillogó patak,
Átvonultunk rajta rövid idő alatt.
Sóskúton már várt minket a harapnivaló,
Hagymás-zsíroskenyér, és hűs innivaló,
A túrának a felénél jártunk,
Kis pihenő után továbbálltunk.
Kicsik és nagyok, Tárnokról és Sóskútról,
Együtt tekertek, le nem térve az útról,
Lejtőkön siklottunk, emelkedőn mentünk,
Míg Pusztazámorra mind megérkeztünk.
Finom volt a kávé, az ízletes pogácsa,
A bringázókat sok finomság várta,
Már-már jól is laktunk, kellett az erő,
Mert várt ránk még néhány emelkedő,
Amin túl várt minket a gyönyörű Otthon,
Véget ért a túránk Tárnokon.
Három falut jártunk be két keréken,
Szívünk-lelkünk fürdött a táj szépségében.
A nap fénye, a zöldellő lombok,
A virágzó fák illata közt elszálltak a gondok,
Jövőre újra csatlakozunk, ha az idő kedvez nekünk,
Túra közben megcsodálni a szép környezetünk.
Sóskúton megállva hintette el az ötletet Szolnoki Gábor - egy vers? Hát legyen! :) Hisz olyan jó élmény volt, miért is ne örökíteném meg a pillanatot...
 |
| Azt hiszem végig így vigyorogtam ... |
