Pécs Cantat 2015.

Reményekkel teli vágtam neki a hosszú útnak. A vonaton ( ahogy előre gyanítottam is) nem tudtam koncentrálni az olvasásra. A vártakat azonban felülmúlta a két nap hangulata. 

Az állomáson már Zsófi és Laci vártak a kórusból. Az első utunk a Zsolnay Kulturális Negyedbe a Liszt Ferenc hangverseny terembe vezetett, hogy egy szerb kórus előadását meghallgassuk együtt. Útközben gyorsan elmesélték, hogy mi minden történt amióta ott voltak. 

Nagyon jól esett társaim fogadtatása, nem is gondoltam, hogy ekkora örömmel fogadják érkezésem. A koncert után a szállásra mentünk, ott rövid próba következett amit követően el is indultunk az esti közös éneklés helyszínére a Dóm térre. A kápolnát körbe kerítve kellett volna a kórusoknak fokozatosan belépve énekelni a Hej Jancsika című népdalt. Sajnos nem sikerült technikailag megoldani ezt a feladatot, így a kápolna mögé ahol mi álltunk nem jutott el a dal. A látvány azonban lenyűgözött, mivel más-más népviseletben megjelent kórusok sorakoztak a téren. 

A következő program a fellépésünk volt a Nick udvarban, ami műfaját tekintve folklór volt. A hangzás igazán különleges volt, az akusztika számunkra szokatlan lehetett, nekem mindenképpen, mert olyan érzetet keltett, mintha egyedül énekelnék. Azonban a közönség számára nagyon is élvezetes volt. 

A fellépés után szétváltunk, mindenki csemegézhetett kedvére a koncertek között, néhányan a Dzsámi előtti téren énekelgettünk együtt, könnyed zulu dalokat. Késő este volt már, mire véget értek a koncertek, néhányan a visszatértek a szállásra. Mi még maradtunk, vártuk a 11-órai közös éneklést, ami csúszott. Behúzódtunk a gimnázium kapujába, és dalra fakadtunk. Énekünk közönséget csalogatott, és mire véget ért a dal kisebb hallgatóságunk lett, akik tapssal jutalmaztak minket. 

Hétfőn délelőtt a Tudásközpontban jártunk Latin szenvedély műhelyen amit Virginia Bono tartott a résztvevő kórusoknak. Az élmény leírhatatlan, Virginia számunkra szokatlan intenzitással, és stílussal oktatta a darabokat, ami mindannyiunkban nyomot hagyott. Szerencsés vagyok, hogy abban a pár órában részese lehettem a műhelymunkának.

Délután igyekeznünk kellett a Dzsámiban való fellépésünkre, ahol nem volt sok időnk próbálni a hangzást. Előttünk egy kínai kórus a Peiyang Chorus of Tianjing University koncertje volt, akik stílusban és méreteikben is különböztek tőlünk. Csodálatos volt az előadásuk, könnyeket csalt a szemembe. Kicsit tovább tartott a műsoruk, mint a tervezett fél óra, de az élmény kárpótolt bennünket. 

/ A fotó az EUROPA CANTAT oldaláról származik! /

A mi előadásunk is nagyon jól sikerült. A kínai kórus végig hallgatta, és miután levonultunk hatalmas tapssal fogadott minket a Dzsámi hátsó részében ahol mi is végighallgattuk az ő előadásukat. Közös fénykép készítése után énekeltünk egyet közösen. Mivel ők felkészültek a Hej Jancsika közös éneklésére, így magyarul énekeltek velünk. Ez nagyon kedves, és szép perceket okozott. A zongorista fiúval sikerült néhány szót beszélnem angolul a koncert után. Az egyik darabot ő írta, és nagyon büszkén mutatta meg a mű kottáját is számomra.

A közös élmények Pécsen számomra ezzel véget is értek. Búcsúzóul azt kértem a kórustól, hogy Az úton - Ősi ír áldással köszönjünk el egymástól. A dal közben mind engem néztek, és néhányan meg is hatódtak. Azt hiszem ez a dal számunkra soha nem lesz elcsépelt... bármennyit is énekeljük! 

Irány Pécs!

Nagy izgalommal várom a hétvégét, mivel két nagy fellépésünk lesz Pécsett az Europa Cantat keretein belül. 

Kórusunk pénteken indul útnak Pécsre, én csupán vasárnap megyek és hétfő estig maradok, hogy a fellépésen én is énekeljek. Az első fellépésünk július 26.-án vasárnap este 20:30-kor a Nick udvarban lesz, a második július 27.-én hétfő délután 16:30-kor a Dzsámiban.  

Vonattal megyek, hosszú lesz az út, de megéri! Ráadásul viszem a True blood 12. részét is, aminek már a vége felé járok ... hát talán most el is érek a végére (amennyiben nem leszek túl izgatott! ).

Jam party a Tárnoki Művelődési házban

Idén második alkalommal rendezték meg a  Jam Partyt a Művelődési házban. Dominik is meghívást kapott, ismét. Az előző alkalommal kirándult abban az időpontban, így nem tudott megjelenni. Most viszont nem volt akadálya a dolognak. 
Hat órától kezdődött a gyülekezés, szép lassan megteltek a székek zenészekkel. Mi barátokkal családtagokkal érkeztünk. A művelődési ház kerthelyiségében kellemes hangulatot árasztott az élőzene. Számomra lenyűgöző, hogy különféle zenei stílust és kort képviselő zenészek ilyen jól egymásra tudnak hangolódni. 
Reméljük, hogy még sok hasonló élményben lesz részünk!

Buzdító vers futáshoz

Ez már a 100. blogbejegyzésem! :)
Reggeli futásom közepette nem csak az járt a fejemben, hogy ebben a melegben meddig tudok majd futni. Úgy döntöttem írni fogok egy buzdító verset a futáshoz azok számára akik még nem kezdtek el futni, de kedvük lenne hozzá. Az elindulás nekem is okoz még néha némi nehézséget, de ha már ott vagyok, akkor felszabadít és jó érzéssel tölt el. Futásban a jelenlegi példaképem egy régi barátnőm Oláh Évi, aki nap, mint nap megteszi a maga minimum öt kilométerét, ha esik ha fúj... Melegben nem tudok futni, ezért amióta beköszöntött a meleg átálltam a hétköznap reggeli futásra. ( Nincs kifogás! :) ) 

Szaladj a fény felé

Kelj fel, a napfény vár reád,
rázd le magadról az álmaid porát,
öltözz, mosd ki szemedből a tegnapot,
indítsd el a „mát”, tervezz holnapot.

Szívd magadba a reggel illatát,
lásd a napfény szórja sugarát,
lelked repül, lábad ne érjen talajt,
Kergesd az álmokat, s feléjük haladj.

Engedd el mi bánt, hagyd a gondokat,
hagyd, hogy szárnyaljon a tiszta gondolat,
Szabad, és magad vagy! Érezd át a perceket,
izzadd ki magadból minden mérgedet.

Szenvedj, és harcolj, ha érzed itt a vég,
perzseld fel a határaid, mi lassan porrá ég,
hallgasd a szíved végtelen ritmusát,
test és lélek, többé nem vív majd tusát!

Én kis kertem

Még nem is számoltam be a kiskertemről! :) Pedig érdemes ..
A gyerekekkel elkezdett "projekt" végül csakis az enyém lett, magamra maradtam a gondozásban. Természetesen a paradicsomok megevésénél újra találok társakat (ugye Korinám?)
Ez az én első fogalmazzuk úgy kísérleti kertészkedésem, mivel rólam köztudott, hogy sajnos a virágokat többnyire elfelejtem locsolni, így ez egy új kihívás volt számomra. Nos a képen jól látható, hogy a növények még életben vannak, fejlődnek, sőt a paradicsom már termést is hozott, tehát van esély arra, hogy ebből még enni is fogunk! :) Cékla, karfiol, paprika, cukkini (Andikámék palántája!), saláta köszönik szépen jól vannak! Az eper és a dinnye pedig virágzik. Szóval mindenből lesz egy kicsit reményeim szerint.

Zelk Zoltán - Az én kertem

Van nekem egy diófám,

de az olyan fajta;

dió terem rajta,

mellette az almafám,

azon pedig alma.

Mellettük egy szilvafám,

nézem, nézem, mintha

annak ágán se egyéb

teremne, csak szilva.

Tudom, el se hiszitek,

hiába is mondom,

van ribizlibokrom is,

és azon a bokron,

azon is csak ribizli,

azon se nőtt még soha

se szőlő, se mandula -

ilyen az én kertem,

azért tán, mert ingyen kaptam,

nem a boltban vettem!