Buzdító vers futáshoz

Ez már a 100. blogbejegyzésem! :)
Reggeli futásom közepette nem csak az járt a fejemben, hogy ebben a melegben meddig tudok majd futni. Úgy döntöttem írni fogok egy buzdító verset a futáshoz azok számára akik még nem kezdtek el futni, de kedvük lenne hozzá. Az elindulás nekem is okoz még néha némi nehézséget, de ha már ott vagyok, akkor felszabadít és jó érzéssel tölt el. Futásban a jelenlegi példaképem egy régi barátnőm Oláh Évi, aki nap, mint nap megteszi a maga minimum öt kilométerét, ha esik ha fúj... Melegben nem tudok futni, ezért amióta beköszöntött a meleg átálltam a hétköznap reggeli futásra. ( Nincs kifogás! :) ) 

Szaladj a fény felé

Kelj fel, a napfény vár reád,
rázd le magadról az álmaid porát,
öltözz, mosd ki szemedből a tegnapot,
indítsd el a „mát”, tervezz holnapot.

Szívd magadba a reggel illatát,
lásd a napfény szórja sugarát,
lelked repül, lábad ne érjen talajt,
Kergesd az álmokat, s feléjük haladj.

Engedd el mi bánt, hagyd a gondokat,
hagyd, hogy szárnyaljon a tiszta gondolat,
Szabad, és magad vagy! Érezd át a perceket,
izzadd ki magadból minden mérgedet.

Szenvedj, és harcolj, ha érzed itt a vég,
perzseld fel a határaid, mi lassan porrá ég,
hallgasd a szíved végtelen ritmusát,
test és lélek, többé nem vív majd tusát!