Advent idején már az irodalom kedvelő társaság is ünnepi hangulatba kerül, ha a tárnoki poétákkal részt vesz egy remek hangulatú irodalmi esten. Kaboldi Marika festőművész a kedvünkért az otthonát is ünnepi díszbe öltöztette. Szeretet és vidámság jellemezte ezt a rendezvényt, vittünk csodás ünnepi saját verseket, énekeltünk és Andrási Zoltán zongorázott nekünk. Még a Mikulás is tiszteletét tette köreinkben, krampusz és rénszarvasa kíséretében. Erre a találkozóra egy új versemmel készültem:
Szentesti-mese
Eljött hát a tél, újra hűvös lett az este,
Közeledben békét és nyugalmat keresve,
Csendesen nézlek forralt bort kortyolva,
Ahogy egy tündéri karácsonyi mesét olvasva
ülsz a lobogó kandalló mellett,
s én hálával most is csak téged figyellek.
A Te szádból valahogy szebb most ez a mese,
Meghatódom rajta könnyeket nyeldesve,
Arcomat pír, szívemet melegség járja át,
Ahogy hallgatom hangod édes-muzsikáját,
Kint a hóban már az angyalok topognak,
Ha nyugovóra térünk ajándékot hoznak.
Szeretet járja át a ház minden zugát,
A fiúnk ül melletted, s öleli a húgát,
Mosolyogva csüngnek drága szavaidon,
Amíg a meséd végére érsz én is azt hallgatom,
A karácsonyfa mellett csillagszórót gyújtasz,
Énekelünk, s közben magadhoz szorítasz.
Ezen az ünnepen nem vágyom én másra,
Együtt ülni a fa alatt karjaidba zárva,
Együtt játszani, és hangosan nevetni,
Mézeskalácsot és mákos bejglit enni,
Hálát adni szerető családért, barátért,
S az ajándékul kapott igaz boldogságért.