Tavaly októberben elhatároztam, hogy anyai teendőimre koncentrálok. Elsősorban a fiam Dominik továbbtanulása szerettem volna a figyelmemet összpontosítani. Zenei életének egy fontos állomása ez talán. A felvételi sikerült, ez múlt hónapban ki is derült, így ott folytathatok mindent ahol abba hagytam. Tehát itt vagyok! Nem írtam azóta, de olvastam, és remélem tanultam is!
Azonban a múlt héten elkezdtek belőlem feltörni a szavak:
Nem tudtam milyen a tavasz,
míg meg nem érintette arcomat,
nem ismertem nyelvét a szélnek,
csak suttogott..., s nem értettem őt.
Zúgott, de még mindig nem tudtam
mit akar mondani...,
s múlni hagytam a végtelen időt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése