Irodalmi teadélután a Tárnoki Könyvtárban

A Tárnoki Művelődési ház és Könyvtár nem az első alkalommal rendezett irodalmi teadélutánt, azonban nekem most először engedte időm, hogy csatlakozzam meghívott vendégként. Jó érzés volt irodalom kedvelők és művészek körében ülni otthon Tárnokon.
(Ezt egy ideje nagyon szeretem egy mondatban emlegetni "otthon Tárnokon", hiszen húsz éve vagyok tárnoki lakos, és valóban otthon érzem magam) Halmainé Gabika néhány szóban beszélt rólam, ezt követően lehetőséget kaptam saját szavaimmal bemutatkozni. Úgy érzem utólag, a hallgatóságra zúdítottam a sok információt magamról. Valóban sok helyen próbálok helyt állni a legjobb tudásom szerint.  

A rendezvényen megjelent Magyar András költő (akit eddig megismert művei alapján valóban költőként tartok nyilván) és Boros Zoltán színművész is, aki elkápráztatott bennünket egy csodálatos ünnepi hanganyaggal, amiből több részletet is meghallgattunk ezen a remek találkozón. Több alkalommal volt már szerencsém velük rendezvényen részt venni, és nagyon kedves számomra András szájából hallani a saját alkotásait. Ma egy igazán megrázó, és szívszorító művel készült, melynek címe Lázálom volt. A felolvasás után mind elcsendesedtünk, talán sokunkban emlékek törtek fel, vagy épp az együttérzés keserűsége fojtotta belénk a szót. Boros Zoltán oldotta a hangulatot Heltai Jenő Az orvos és a halál című művének felolvasásával. A következő találkozónk novemberben várható, ami már most nagyon izgalmasnak tűnik, mivel a téma a zene és a versek kapcsolata lesz. Azonnal eszembe is jutott a megzenésített versem, amihez fiam Dominik írta a zenét. Ezt már nem értékeli nagyra, mivel azóta sokat fejlődött, sőt a darabot tovább is fejlesztette a versem nélküli változattá.