A Ne nézz többé vissza című kötet első verse az Otthon vagyok címet viseli. Szerettem volna valami olyan verssel kezdeni a könyvet ami valamiféle lezárása a múltnak.

Otthon vagyok

Megérkeztem, és már el nem megyek,
Vissza nézni régóta nagyon nem szeretek,
Emlékek mitől elfordultam félve,
Ne fájjon a múltnak, annyi rossz emléke.

Megérkeztem, innen el nem visz senki,
Jól érzem magam, itt tudok feledni,
Mindenem megvan, mióta itt vagyok,
És mindent mi rossz volt örökre elhagyok.

Megérkeztem, és boldogságra leltem,
Megtaláltam azt mit régóta kerestem,
Szeretek, nevetek és annyi jót adok,
De többszöröse az amit visszakapok.

Megérkeztem, csak egyedül jöttem,
Hosszú út az, mi van már mögöttem,
Vissza nézni már soha nem fogok,
Úgy érzem itt végre otthon vagyok.


Könyvem végét az egyik legkedvesebb versemmel zárom, melynek címe: Valaha


Valaha


Valaha értem is ugyanígy égtek,
A tűz meleg lángját, elfújták az évek,
Valaha engem is csókolt, ugyanígy valaki,
Hová tűnt a szerelem, nehéz megmondani.


Valaha a párnát könnyel sírtam tele,
Elragadott engem is az érzelem hűs szele,
Valaha érdekelt hol jár a boldogság,
Hívogattam, vártam , bárcsak jönne már.


Valaha nem hittem, hogy eljön az a nap,
Hogy ajkam elrejti a kedves szavakat,
Hogy visszafogja testem, érzelemnek táncát,
Otthonunkra lebbentve rideg sötét fátylát.


Könnyeztem oly sokat elmékszem ... valaha,
De szerelmünknek lecsendesült édes vihara,
Esténként hozzád bújva emlékezem,
Milyen szép is volt valaha e- szerelem.