Április 23.-án kellemes hangulatú estét tölthettem irodalom kedvelő ismerőseimmel. Velük tartottam egy rendhagyó könyvbemutatóra ami a Létezés öröme központban került megrendezésre. Két szerzős kötettel ismerkedtünk meg Lélekfogódzó címmel, melyet Sztorka Via és Szalay 'Netala' László írtak. László gitáron kísérte Viát, aki saját dalt adott elő, később meghallgathattuk László énekét is. Elhangzott a könyvből néhány vers, sőt egy általános iskolás fiú aki László egyik versével lett ötödik helyezett egy versmondó versenyen nekünk is elszavalta a díjazott verset. A könyvet az Underground kiadó adta ki.
Sztorka Via:
Via-Dalaim
Hogy tanultam meg verset írni?
Ahogy sírni
Mélyről jövő, vad akarattal
Ébredő tudattal
Így jelzi létezését a gyermek
Kit rögtön felemelnek
Ma is, ha nem figyelnek
Versekbe ringatom magam
Szavakból áll a bölcső
S benne gondolat a pólya
Csoda dallamot ont a csörgő
És nagy titkok tudója
Sok színes kép vetül
Tágra nyitott szememre
Olykor sötét árnyék szívemre
Ismernek jól a rímek
Néven szólítanak
Viadalaimban
Vértbe borítanak
Mutatnak, eltakarnak
Nekik hiszek
S értük én is kiállok
Öröklétből hangot kapva
Az öröklétbe tartva
Velük kiáltok
Netala:
Mily szenvedély
(költő és múzsa)
Mily szenvedély, mily káprázat
Honnan jössz, hová tartsz - átutazó vagy
Az elhajított, száraz kenyérhéjban is
Meglátod, megszólod mindazt, ami hamis
Szerelmed szemsugarat őrző
Költészetből ihlett a versforma bölcső
Melyben ringott sorsod, hogy érkezel
Betű, szó az élet, ezekkel vétkezel
A lenyugvó nap tűzsugara éppúgy
Részeg kiáltás, mely haragra felgyújt
Egy részlet a szétmaszatolt képben
Verssorokká álmod e meggyötört létben
Kérlellek, könyörgök, maradj még
Tagadlak, taszítlak telhetetlen - kell még
Vigasz - éltemből súlyos elégtételt végy
Vérszívó verseim darabokra széttépd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése